Holnap Márton-nap van. A legtöbben a libára és az újborra gondolunk, ami rendben is van. Érdemes viszont egy pillanatra arra is gondolni, hogy kiről kapta a nevét ez a nap. Mert Márton nem messziről jött. A Krisztus utáni negyedik században Savariában, a mai Szombathelyen született, alig húsz kilométerre tőlünk.
Római katona volt. A legismertebb történet szerint egy hideg napon Amiens városkapujánál egy didergő koldussal találkozott. Nem volt nála pénz, csak a katonaköpenye. Kardjával kettévágta, és a felét odaadta.
Nem az egészet. Csak a felét.
Nem tudjuk, miért éppen ennyit adott. De nekem éppen ez a fél köpeny mond valamit. Mert nem kellett mindent odaadnia ahhoz, hogy segítsen. Amit megosztott, az a másik embernek mégis rengeteget jelenthetett.
Szerintem ebben van a történet egyik legfontosabb üzenete.
Senki nem várja el tőlünk, hogy mindenünket odaadjuk. Néha a köpeny fele is elég. Egy kis idő, egy kis figyelem, egy beszélgetés a szomszéddal. Egy kéz, amikor valakinek segítség kell. Vagy csak annyi, hogy észrevesszük azt, aki mellett mások nap mint nap elmennek.
Egy kisváros ebből is él. Nem feltétlenül a nagy gesztusokból, a hangzatos ígéretekből vagy az ünnepi beszédekből. Hanem abból, hogy elegen vannak, akik hajlandók megosztani valamennyit abból, amijük van.
Márton később Tours püspöke lett, bár a legenda szerint nem vágyott erre a tisztségre. A történet úgy tartja, hogy a libák közé bújt, amikor keresni kezdték, de azok gágogásukkal elárulták.
A Márton-napi libalakoma hagyománya persze ennél régebbi mezőgazdasági szokásokkal is összefonódott. Novemberre befejeződtek a mezei munkák, a gazdaságokban számot vetettek az éves terméssel, a pincékben pedig már kóstolni lehetett az újbort.
Nem véletlenül mondták: aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.
Márton napja így egyszerre lett a számadás, a hálaadás és a közös ünneplés ideje. Ilyenkor nemcsak azt nézték meg, mi termett, hanem jutott belőle a közös asztalra is.
Kőszeg pedig bortermő város. A szőlőhegyek, a pincék, a borosgazdák története hozzátartozik ahhoz, akik vagyunk. A szőlő nemcsak termés, a bor nemcsak ital. Munka van mögötte, türelem, időjárás, szerencse, olykor csalódás. És persze sok-sok emberi történet.
A város idén is köszöntötte az újbort, de a Márton-napi ünneplés ezzel még nem ér véget. November 14-én, szombaton a Kőszegi Borbarát Hölgyek Egyesülete bált rendez a Jurisics-vár Lovagtermében.
Jó alkalom arra, hogy egy asztalhoz üljünk, beszélgessünk, és együtt örüljünk annak, amit az idei esztendő adott.
Aki pedig nem megy bálba, az is betérhet valamelyik helyi pincébe, megkóstolhat egy kőszegi bort, vagy egyszerűen csak leülhet beszélgetni valakivel, akire mostanában túl kevés ideje jutott.
Mert talán erről is szól Márton története.
Hogy nem kell mindig valami nagy dolgot véghezvinnünk ahhoz, hogy egy kicsit jobb legyen körülöttünk a világ.
Elég, ha észrevesszük egymást.
Ha mindenki hozza a köpenye felét, senki nem fázik.
— Márkus Zoltán
httsz.hu